H
2008.12.07. 13:50
HÁGÁR
- héber eredetű; jelentése: bujdosó, menekült, idegen.
HAJNA
- Vörösmarty Mihály névalkotása; jelentése: hajnal.
HAJNALKA
- a Hajna kicsinyítőképzős formája.
HANGA
- magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
HANNA
1. - a Johanna rövidült formája;
2. - az Anna eredeti formájának felújítása.
HARMATKA
- magyar eredetű; jelentése: harmat.
HAVASKA
- magyar eredetű; jelentése: tavaszi virág.
HEDDA
- a Hedvig germán rövidítése.
HEDVIG
- német eredetű; jelentése: harc.
HÉLA
- a Heléna név rövidüléséből.
HELÉN
- a Heléna angol és francia formájából.
HELÉNA
- görög eredetű; jelentése: vitás. (talán: nap, hold.)
HELGA
- germán eredetű; jelentése: egészséges, boldog.
HELKA
- magyar eredetű; jelentése: egy balatoni rege tündérneve.
HELLA
- a Helga alakváltozata és a Heléna német rövidülése.
HENRIETT
- francia eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.
HENRIETTA
- francia eredetű; jelentése: körülkerített birtokán uralkodó.
HÉRA
- görög eredetű; jelentése: megőrző, megóvó, védelmező.
HERMINA
- német eredetű; jelentése: hadi nő.
HERTA
1. - Nerthus germán istenség nevének téves olvasatából.
2. - a Her- és -Hert- kezdetű német nevek becézőjéből önállósult. jelentése: merész, bátor.
HILÁRIA
- latin eredetű; jelentése: derűs, vidám, jókedvű.
HILDA
- német eredetű; jelentése: harc, harcosnő.
HÓFEHÉRKE
- magyar eredetű; jelentése: a Grimm testvérek meséje nyomán.
HOLDA
- német eredetű; jelentése: kedves, jóindulatú, készséges.
HONÓRIA
- latin eredetű; jelentése: tiszteletreméltó.
HORÁCIA
- latin eredetű; jelentése: ifjú, virágzó.
HORTENZIA
- latin eredetű; jelentése: kerti virág.
HÓVIRÁG
- magyar eredetű; jelentése: a virág maga.
HUBERTA
- német-latin eredetű; jelentése: szelleme által kiváló.
|