A varázslótanonc
Mozipremier: 2010. augusztus 5. 
Dave Stutler (Jay Baruchel) egy átlagos főiskolás srác, aki épp fizikavizsgájára készül, és szeretne randit kérni álmai nőjétől, Beckytől (Teresa Palmer). Balthazar Blake (Nicolas Cage) pedig egy igazi varázslómester, aki a mai, modern Manhattanben tengeti napjait, és próbálja megvédeni a várost ősi ellenfelétől, Maxim Horvathtól (Alfred Molina). Balthazar nem boldogul egyedül, így felfogadja tanoncának Dave-et, akiben rejtett mágikus képességeket vél felfedezni. Sajnos ezek az erők túl mélyen lappanganak Dave-ben, aki bár keményen próbálkozik, csak nehezen tudja elsajátítani Blake összetett varázsművészetét. A mágus és segédje azonban keményen dolgoznak azon, hogy visszaszorítsák a sötétség erőit. Az ifjú Stutlernek most minden bátorságára szüksége van ahhoz, hogy túlélje a kiképzést, megmentse a várost, és még a kiszemelt lány szívét is meghódítsa, hogy végül joggal nevezhesse magát igazi varázslótanoncnak…
INFÓ
Minden 1797-ben kezdődött: ekkor vetette papírra Johann Wolfgang von Goethe Der Zauberlehrling című, tizennégy versszakból álló költeményét. A történetet maga a tanonc narrálja végig, és meséli el, miként próbált mestere távollétében ő maga kezeket varázsolni egy seprűnyélre, hogy az megfoghassa azt a két vödröt, melyekkel egyébként neki kellett volna telemernie egy nagy kádat. A varázslat persze túl jól sikerül, s így a seprű nemsokára árvizet okoz.
Körülbelül száz évvel később Goethe sztorija megihlette a francia zeneszerző Paul Dukast, aki egy tízperces szimfóniát (L’apprenti sorcier) kanyarított a varázslótanonc kálváriájához. Ezután megint eltelt négy évtized, mígnem egy másik mester kezébe került az anyag. Ő volt Walt Disney, akit annyira elbűvölt a sztori és Dukas zenéje, hogy meg is tette azt készülő, Fantázia című 125 perces szkeccsanimációja fő tételévé. Disneyék klasszikus zenékre animáltak, a tanoncot pedig nem is alakíthatta más, mint a cég fő figurája, Miki egér. A kész filmet 1940. november 13-án mutatták be a mozikban.
67 évvel később, 2007-ben a Walt Disney Pictures bejelentette, hogy Jerry Bruckheimer produceri felügyelete mellett és Jon Turteltaub (A nemzet aranya 1-2.) rendezésében élőszereplős film készül A varázslótanoncból. Így Goethe egykori mágikus története az irodalom, a zene és az animáció után ezúttal játékfilmes köntösbe bújt.

"New York kivételes hely - fogalmaz a rendező. - A New York-iak pedig általában annyira elfoglaltak, hogy észre sem veszik, mi veszi őket körül. Ha megállsz egy pillanatra, és körbenézel, mindenütt fantasztikus építészeti csodákat vehetsz észre. New York egy külön univerzum.” A direktor szavai talán kellő magyarázattal szolgálnak arra a kérdésre, miért épp itt kapott helyet e film modern változata: az ősi varázslók a mai kor modern New Yorkjában mérik össze erejüket. A hatalmas város számos ikonikus színhelye kapott szerepet. Szükség volt a Szabadságszoborra, a Chrysler épületre és annak sast formázó vízköpőjére, a Rockefeller Centerre és a kb. hat méter magas Atlasz-szoborra. Feltűnik még a Bryant Park Hotel a 40. utcában, az Apthorp-épületek, a Williamsburg-híd (mely összeköti Brooklynt és a Kínai negyedet) valamint az Isteni Szent János-katedrális is. A film végső összecsapása a New York közepén fekvő Bowling Green parkban kapott helyet. Ez az apró zöld terület - egy szökőkúttal a közepén - az Egyesült Államok egyik legelső parkja volt, így igazán méltó helyszín lehetett a jó és a gonosz erők végső csatája számára.
Az alkotók a híres Fantázia-jelenetet, a seprűtáncoltatást és az árvizet sem hagyták ki a filmből. Ki kellett építeniük egy komplett medence-rendszert pumpákkal, szivattyúkkal és elvezető csövekkel, hiszen egyrészt el kellett árasztaniuk a termet, ám pillanatok alatt el is kellett onnan távolítaniuk a vizet a forgatókönyv szerint. 30 ezer gallon (kb. 113 ezer liter) vizet pumpáltak a föld alatti laborba, melyet később 18 elvezető csövön tüntettek el onnan.
|