BÁCS
- török-magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.


BAGAMÉR
- szláv eredetű; jelentése: isten, béke.


BAJÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: gazdag.


BAJNOK
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.


BALABÁN
- török-magyar eredetű; jelentése: karvaly.


BALAMBÉR
- vitás eredetű; jelentése: (ismeretlen).


BALÁR
- magyar eredetű; jelentése: bolgár.


BALÁZS
- latin-magyar eredetű; jelentése: királyi.


BALDÓ
- német eredetű; jelentése: merész.


BALDVIN
- német-angol eredetű; jelentése: bátor barát.


BÁLINT
- latin eredetű; jelentése: erős, egészséges.


BALTAZÁR
- asszír-babilóniai-német eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.


BÁN
- magyar eredetű; jelentése: méltóságnév.


BANDÓ
- az András önállósult becézője.


BÁNK
- a Bán magyar méltóságnév -k kicsinyítőképzős származéka.


BÁNOS
- a Bán kicsinyítőképzős származéka.


BARABÁS
- görög-szláv eredetű; jelentése: Abbasz fia.


BARDÓ
- germán eredetű; jelentése: csatabárd, farkas.


BARNA
- a Barnabás önállósult magyar rövidülése.


BARNABÁS
- arámi-héber eredetű; jelentése: a vigasztalás fia.


BARÓT
- török-magyar eredetű; jelentése: menyét, nyest.


BARS
- magyar eredetű; jelentése: bors.


BARTAL
- arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.


BARTOLÓMEÓ
- héber eredetű; jelentése: szántóvető, földműves.


BARTOS
- a Bertalan régi magyar Bartalom formájából.


BATÓ
- magyar eredetű; jelentése: buzogány.


BÁTONY
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).


BÁTOR
- török-magyar eredetű; jelentése: a szó maga.


BAZIL
- görög-latin eredetű; jelentése: királyi.


BAZSÓ
- a Bazil régi magyar formájából.


BECSE
- török-magyar eredetű; jelentése: kánya.


BEDŐ
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).


BEKÉNY
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).


BEKŐ
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).


BÉLA
1. - magyar eredetű; jelentése: bél, belső rész;
2. - török eredetű; jelentése: előkelő;
3. - héber eredetű; jelentése: világot elnyelő.


BELIÁN
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).


BELIZÁR
- germán eredetű; jelentése: egy bizánci hadvezér nevéből.


BENCE
- latin eredetű; jelentése: győztes.


BENDE
- a Benedek becéző rövidüléséből.


BENDEGÚZ
- hun-magyar eredetű; jelentése: Attila hun uralkodó atyjának nevéből.


BENE
- a Benedek régi magyar becézőjéből.


BENEDEK
- latin eredetű; jelentése: áldott.


BÉNI
- a Benjámin régi magyar formájának rövidüléséből.


BENIGNUSZ
- latin eredetű; jelentése: jóságos, kegyes, jóakaró.


BENJÁMIN
- héber eredetű; jelentése: a szerencse fia.


BENKE
- a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.


BENKŐ
- a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.


BENŐ
- a Benedek és a Benjámin közös becézőjéből.


BERCEL
- bolgár-kabar-magyar eredetű; jelentése: bércen, azaz dombos, tüskés területen túli rész.


BERENGÁR
- germán eredetű; jelentése: medve, lándzsa.


BERÉNY
- magyar eredetű; jelentése: régi magyar törzsnévből.


BERGER
- francia eredetű; jelentése: pásztor, juhász.


BERISZLÓ
- szláv-magyar eredetű; jelentése: Pribina dicsősége.


BERNÁT
- germán eredetű; jelentése: erős, mint a medve.


BERTALAN
- arámeus-görög-latin eredetű; jelentése: Ptolemaiosz fia.


BERTOLD
- germán eredetű; jelentése: pompával uralkodó.


BERTRAM
- germán eredetű; jelentése: ragyogó, holló.


BESE
- török-magyar eredetű; jelentése: kánya.


BOÁZ
- héber eredetű; jelentése: erős.


BOCSÁRD
- német-magyar eredetű; jelentése: erős védelmező.


BOD
- török-magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.


BÓDOG
- magyar eredetű; jelentése: boldog, gazdag.


BODOMÉR
- török-magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).


BODONY
- magyar eredetű; jelentése: ág, oldalág.


BODOR
- magyar eredetű; jelentése: göndör.


BOGÁT
- szláv-magyar eredetű; jelentése: gazdag.


BOGDÁN
- szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.


BOLDIZSÁR
- asszír-babilóniai-német-magyar eredetű; jelentése: Baal isten óvja életét.


BONIFÁC
- latin eredetű; jelentése: a jó sors embere; jótevő.


BÓNIS
- a Bonifác régi magyar becézőjéből.


BORBÁS
- a Barabás alakváltozata.


BORISZ
- orosz- bolgár eredetű; jelentése: harc, harcos.


BORS
- magyar eredetű; jelentése: a szó maga.


BOTÁR
- magyar eredetű; jelentése: (ismeretlen).


BOTOND
- magyar eredetű; jelentése: buzogányos harcos.


BOTTYÁN
- Bothianus hitvalló nevéből.


BOZSIDÁR
- szláv eredetű; jelentése: Isten ajándéka.


BÖKÉNY
- török-magyar eredetű; jelentése: erdős, erdős domb, dombhát.


BRÚNÓ
- ófelnémet eredetű; jelentése: barna, barnamedve.


BRÚTUSZ
- latin eredetű; jelentése: nehézkes, esetlen, együgyű.


BUDA
- magyar eredetű; jelentése: (bizonytalan).


BULCSÚ
- török-magyar eredetű; jelentése: vért keverő, vért kibocsátó.


BUZÁD
- magyar eredetű; jelentése: búza.